[ Pobierz całość w formacie PDF ]

  Emlékszel, amikor Lu asszony behozta a levest?
De még mennyire, hogy emlékeztem. Azt a pillanatot képzeltem életre szóló megalázásom
kezdetének.
  Egész tested remegett  mondta Hóvirág.  Ezt hogyan csináltad? Az egész helységben
mindenki észrevette. A törékenységgel párosuló önuralmadat dicsérték. Ahogy ott ültél
lehajtott fejjel, azt bizonyítvány milyen tökéletes hajadon vagy, Lu asszony a férjére pillantott.
HelyeslQen mosolygott, Lu úr pedig visszamosolygott rá. Majd meglátod. Lu asszony szigorú
úrnQd lesz, de jólelkq.
  De...
  És ahogy az egész Lu társaság a lábadat vizsgálgatta! Ó, Liliom! Biztos vagyok benne, hogy a
falunkban mindenkit örömmel tölt el a tudat, hogy egy napon te leszel az új Lu úrnQ. Most
pedig próbálj meg aludni. Még sok hosszú nap áll elQtted.
Egymással szemben feküdtünk. Hóvirág a maga szokásos módján arcomra tette a kezét.
  Csukd be a szemed  parancsolta szelíden. Én pedig azt tettem, amit mondtak nekem.
KövetkezQ nap férjem szülei elég korán megjelentek Puvejben, hogy magukkal vigyenek, és késQ
délután megérkezzenek velem Tungkouba. Mihelyt meghallottam a zenekar hangját a falu
határában, hevesen kezdett verni a szívem. Óhatatlanul potyogni kezdek a könnyeim. Mama,
Néném, IdQsebb NQvér és Hóvirág valamennyien sírtak, amikor levezettek a lépcsQn. Már a
küszöbünkön ácsorogtak a vQlegény követei. Fivéreim segítettek berakni kelengyémet a
várakozó hordszékekbe. Ismét rajtam volt a fejdíszem, úgyhogy nem láthattam senkit, de
hallottam családtagjaim hangját, miközben eleget tettünk az utolsó hagyományos kérdés-
feleletnek.
  Egy nQ sosem lesz értékes, ha nem hagyja el a szülQfaluját  zokogta Mama.
  Viszontlátásra, Mama  kántáltam vissza neki.  Köszönöm, hogy felneveltél egy értéktelen
leányt.
  Viszontlátásra, lányom  mondta gyöngéden Papa.
Apám hangjának hallatán ikerpatakokként ömlöttek könnyeim. Az emeleti szobába vezetQ
lépcsQ korlátjába kapaszkodtam. Hirtelen nem akaródzott elmennem.
  Mi nQk arra születtünk, hogy elhagyjuk szülQfalunkat  énekelte Néném.  Olyan vagy, akár
egy felhQbe röpülQ madár, aki sosem tér vissza.
  Köszönöm, Néném, amiért megnevettettél. Köszönöm, hogy megmutattad a bánat igazi
jelentését. Köszönöm, hogy megosztottad velem különleges képességeidet.
Néném zokogása újra, meg újra eljutott hozzám a sötétbQl. Nem hagyhattam, hogy egyedül
gyászoljon. Könnyeim összeolvadtak az övével.
Lefelé nézve nagybátyám nap barnította kezét pillantottam meg az enyémen, lefejtette ujjaimat
a korlátról.
  Vár rád a virágos gyaloghintód  mondta elcsukló hangon.
  Bácsi...
Aztán a testvéreim hangját hallottam. Mindegyikük jó szerencsét kívánt búcsúzóul. Mennyire
szerettem volna látni Qket, de vaksággal sújtottak a piros rojtok.
  IdQsebb fivér, köszönöm irántam tanúsított jóságodat  kántáltam.  Kisebbik fivér,
köszönöm, hogy gondoskodhattam rólad, amikor hasított bugyogós csecsemQ voltál. IdQsebb
NQvér, köszönet a türelmedért.
Odakint hangosabban zendített rá a banda. Kinyújtottam mindkét kezemet. Mama és Papa
átsegítettek a küszöbön.
Ahogy átléptem rajta, rojtjaim egy pillanatig ide-oda lengedeztek az arcom elQtt. Apró
villanásokban láttam virágokkal és vörös selyemmel borított palankinomat. A huacsiaúm  a
virágos gyaloghintóm  csodaszép volt.
Minden eszembe jutott, amit a hat esztendeje elrendezett jegyességem óta mondtak nekem.
Egy tigrishez megyek feleségül, a horoszkópok szerint ez a legjobb párosítás számomra. Férjem
egészséges, okos és tanult. Családja tiszteletreméltó, gazdag és bQkezq. Futólag
meggyQzQdhettem errQl a menyasszony-árként küldött ajándékok minQségébQl és
mennyiségébQl, s most ugyanezt sugallta a virágos gyaloghintóm is. Lazult szorításom szüleim
kezén, Qk pedig eleresztettek engem.
Vakon két lépést tettem elQre, majd megálltam. Nem láttam, merre megyek. ElQrenyújtottam
mindkét kezemet, arra vágytam, hogy Hóvirág megfogja Qket. És Q, mint mindig, odajött
hozzám. Ujjai az enyémre kulcsolódtak, s a gyaloghintóhoz vezetett. Kinyitotta az ajtót.
Mindenütt zokogást hallottam körülöttem. Mama és Néném bánatos dallamot énekeltek  a
szokásosat, amivel egy leánynak mond búcsút az ember. Hóvirág közel hajolt és úgy súgott a
fülembe, hogy senki más ne hallhassa meg.
  Ne feledd, mi örökre laotungok vagyunk!  Aztán kivett valamit a ruhaujjából és a zakómba
dugta.  Ezt neked csináltam  mondta.  Olvasd el, mialatt Tungkouba utazol. Majd ott
találkozunk.
Beszálltam a gyaloghintóba. A kulik felemeltek, s már úton is voltam. Mama, Néném, Papa,
Hóvirág és néhány puveji barát utolsó jókívánságaikat kiabálva a falu széléig követték
kíséretemet és engem.
Hogy miért csaptam ekkora hqhót, amikor három nap múlva visszatértem a szülQi házba? Ennek
ez a magyarázata: a kifejezés, amit a férjhezmenetelre használunk a pulofucsija azt jelenti, hogy
nem esünk azonnal a férjünk házába. A lo szó azt jelenti, miként a falevelek hullanak le Qsszel,
vagy valaki holtan esik össze. És a mi helyi dialektusunkban egyazon szó van a feleségre és a
vendégre. Egész hátralévQ életemben csupán vendég leszek a férjem otthonában  nem afféle
kedves vendég, akit különleges ételekkel, a szeretet ajándékaival vagy puha ággyal vendégelsz
meg, hanem olyan, akit örökre idegennek, jövevénynek és gyanúsnak tekintenek.
ElQvettem zakómból Hóvirág csomagját. A legyezQnk volt az, szövetbe göngyölve. Kibontottam,
s laotungom örömteli szavaira vártam.
Addig pásztáztam a bordákat, mígnem megláttam az üzenetét: Két szárnyaló madár  szívük
egyszerre dobban. Napfény sütött szárnyaikkal, gyógyító meleggel füröszti Qket. Az alattuk
elterülQ föld  mind az övék. A legyezQ tetején két apró madárka repült együtt a levélfüzérben:
a férjem meg én. Tetszett, hogy Hóvirág belevette férjemet legféltettebb kincsünkbe.
Azután kiterítettem ölemben a kendQt, amelybe Hóvirág a legyezQt csomagolta. Miközben
lefelé néztem  rojtjaim a kulik mozgásának ütemére himbálóztak  , láttam, hogy egy levelet
hímzett nekem a titkos nyelvünkön ennek a nagyon kivételes pillanatnak a megünneplésére.
A levél a menyasszonynak szóló hagyományos bevezetéssel kezdQdött:
Kést érzek a szívemben, miközben írok neked. Ígéretet tettünk egymásnak, hogy sosem válunk
el, sosem esik kíméletlen szó közöttünk.
A szerzQdésünkbQl származtak ezek a szavak és mosolyra késztetett az emlék.
Azt hittem, egész életünkben együtt leszünk. Sosem hittem, hogy eljön ez a nap. Szomorú, hogy
rosszul jöttünk erre a világra  leányokként de ez a sorsunk. Olyanok voltunk, Liliom, mint egy [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • grecja.xlx.pl