Tunderujjak Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

honra majd, a sz�vemen. De m�g nem besz�lhetett, hiszen azt sem tudta, viszo-
nozza-e Felicitas az �rzelmeit. Be kellett �rnie annyival, hogy melegen megszo-
r�totta a kez�t, �s sz�ve m�ly�bQl fakadó szavakkal �gy b�tor�totta:
- Sok szerencs�t k�v�nok �nnek!
A r�gimódi b�torokkal k�nyelmesen berendezett eb�dlQben h�rmasban, jó
hangulatban k�lt�tt�k el az eb�det. Az �l�nk cseveg�s k�zben a vend�g nem
minden c�lzatoss�g n�lk�l Richardra terelte a szót.
- Dr. Wernher sokkal szerencs�tlenebb a testamentum eltqn�se miatt, mint �n
magam - jegyezte meg. - Megprób�lja az apj�t r�besz�lni, hogy mondjon le a
javamra az �r�ks�grQl, mert tudja, hogy a b�csi nekem sz�nta.
- Ez jellemzQ Richardra. A bar�tom igen nemes jellemq ember - vetette k�z-
be a h�zigazda, titkon h�g�t figyelve.
Judith kiss� elpirult, �s amikor a m�sik kettQ hallgatott, megjegyezte:
- El sem tudom k�pzelni, hogy ekkora vagyon ne �rdekeln�. Ez igaz�n nem
jellemzQ a f�rfiakra!
Felicitas vit�ba sz�llt vele.
- F�lreismered a doktort, Judith, Nemes jellemq, igazi �lmodozó, �m ha
munk�ról van szó, a tettek embere.
Judith v�llat vont,
- Nekem m�s a v�lem�nyem róla - mondta ridegen.
- M�rpedig ebben nagyon t�vedsz - kardoskodott a bar�tnQje.
Judith ajka megremegett, majd k�nyszeredett k�z�mb�ss�ggel �gy szólt:
- Hagyjuk ezt! V�g�l is Richard Wernher, b�r a b�ty�m bar�tja, kev�ss� �r-
dekel ahhoz, hogy vitatkozzam az �rdemeirQl.
�gy azt�n m�sról kezdtek besz�lgetni. Felicitas �gy �rezte, mintha belel�tott
volna bar�tnQje sz�v�be, aki szent�l meg volt gyQzQdve róla, hogy Richard az�rt
mondott le róla, mert elszeg�nyedett. Mekkor�t t�vedhet egym�s meg�t�l�s�ben
k�t ember, akik alapj�ban v�ve szeretik egym�st! Az egyik azt hiszi a m�sikról,
hogy �nz�sbQl lemond róla, s ettQl mindketten visszautas�tóan viselkednek a m�-
sikkal szemben. �gy tqnik, neh�z lesz megtal�lniuk az egym�shoz vezetQ utat.
B�rcsak seg�thetn�k rajtuk! - gondolta Felicitas, s pillant�sa ism�t bar�tnQje
arc�ra esett. Nem merte bevallani neki, hogy tud Richard Wernher ir�nti, egy-
szer m�r eltemetett �rzelmeirQl.
Az eb�d �gy kiss� nyomott hangulatban v�gzQd�tt. Miut�n megitt�k a k�v�t,
Felicitas indulni akart, Hazas�t�lt volna, de Rolf nem engedte. Befogatta a ho-
mokfutót, hogy Q vigye haza a vend�get.
- Ha ekkora felhajt�st csin�l miattam, nem j�hetek �t egyhamar �jra
Neulindenbe - tiltakozott nevetve Felicitas.
- De ma k�l�nleges �nnep van, amelyet m�ltók�ppen meg kell tisztelni - tr�-
f�lt Rolf.
- Mif�le �nnep? - csod�lkozott a l�ny.
- H�t Pusztamajor �rnQj�nek trónra l�p�se - felelte Rolf mók�s arccal.
Felicitas nevetett.
- Ez esetben eme k�l�nleges �nnepet nekem is jogom van illendQen meg�n-
nepelni, �ppen ez�rt megh�vom mindkettQj�ket holnap eb�dre. Akkor itt is, ott is
megtartottuk a hivatalos �nneps�get a jószomsz�ds�g megpecs�tel�s�re. Ut�na
pedig akarjuk vagy nem, kezdQdhetnek a dolgos h�tk�znapok, amikor m�r egy-
szerqen, minden k�r�lm�nyesked�s n�lk�l is tal�lkozhatunk egym�ssal.
- Egyet�rtek - jelentette ki Rolf a karj�t ny�jtva Felicitasnak, hogy az idQ-
k�zben elQ�llt kocsihoz vezesse. Mindh�rman helyet foglaltak, �s derqs hangu-
latban tett�k meg a Pusztamajorig vezetQ utat, ahol Felicitas b�cs�t intett a test-
v�rp�rnak.
Felicitas m�snap kora reggeltQl szorgoskodott, hogy vend�geinek az �nnepi
eb�dhez mindent elQteremtsen, Lisbeth �s az �desanyja derekasan kivett�k r�-
sz�ket a munk�ból.
A fiatal le�ny sz�ve tele volt boldog v�rakoz�ssal, hiszen viszontl�tja Rolf
Walberget. A f�rfi elQzQ nap t�bbsz�r is m�lyen a szem�be n�zett, �s ettQl Q a
vil�got m�g szebbnek l�tta, mint azelQtt.
Amikor az �tel m�r ott fortyogott a tqzhelyen, �s Felicitas r�hagyhatta Reimer
mam�ra meg a l�ny�ra a fel�gyeletet, m�g egyszer ellenQrizte az �nnep�lyesen
megter�tett asztalt, majd felment a szob�j�ba �t�lt�zni.
Ahogy elk�sz�lt, �s lej�tt a fal�pcsQn, m�r hallotta is kintrQl a kocsiz�rg�st.
M�ris megj�ttek volna a vend�gei? Megn�zte a zsebór�j�t, amelyen most is ott
f�gg�tt m�g az aranykulcs. M�g jó f�lóra volt h�tra a megbesz�lt idQpontig.
Lisbeth m�r j�tt is sietve, hogy ajtót nyisson. Az ajtóban Dr. Richard Wernher
�llt.
A h�zikisasszony �r�mmel fogadta,
- �n az, doktor �r? - szólt meglepetten, kez�t ny�jtva.
A vend�g udvariasan kezet csókolt neki.
- Ugye nem v�rt ilyen hamar, nagys�gos kisasszony?
- Szó, ami szó: nem! De ann�l jobban �r�l�k. F�radjon be a nappaliba!
Miut�n a vend�g letette k�peny�t, k�vette a h�zikisasszonyt, �s helyet foglal-
tak odabenn.
- ElsQsorban az�rt j�ttem, mert aggódtam kegyed�rt - kezdte a v�ratlan ven-
d�g. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

do ÂściÂągnięcia ^ pobieranie ^ pdf ^ download ^ ebook

Odnośniki