[ Pobierz całość w formacie PDF ]

meredt maga el. Kzben szre sem vette, hogy odalenn a tren egy
r llt meg, s felnzett az pletre. Meghkkent, amikor felfedezte
Qt az ablakban, s a kvetkezQ pillanatban mr futott is a szlloda
bejrathoz.
Heinz volt az. Amikor elQzQ este, csaknem jfltjban Hannover-
be rkezett, mr semmit sem tehetett, hogy kinyomozza, a vrosban
van-e a felesge. Reggel elQbb az idegenrendszet hivatalba sietett.
Ott azt a vlaszt kapta, hogy az elQzQ napi bejelentseket mg nem
dolgoztk fel, jjjn vissza ksQbb.
Nyugtalanul rótta az utckat, s valahny szlloda elQtt elment,
felnzett r, mintha a sok ablak mgtt kellene megkeresni a feles-
gt.
Amikor hirtelen megltta asszonya spadt, szenvedQ arct, elQszr
azt hitte, csak a kpzelete jtszik vele. Nem ismerte fel biztosan
Felizitast, de azt tudta, hogy annak a nQnek ott az ablaknl ugyan-
olyan a hajszne, frizurja, mint a felesg.
Mgis tettetett magabiztossggal megkrdezte a portst:
 Melyik szobban lakik a felesgem? Tegnap dlutn rkezett.
 Krem, hogy hvjk a hlgyet?  krdezte hivatalos hangon a
ports.
 Felizitas Frank asszony.
 ElsQ emelet, kilences szoba.
Heinznek torkban dobogott a szve. Felrohant a lpcsQn. Az elsQ
emeleten megllt a kilences szoba elQtt, s nyugalmat knyszertett
magra. Azutn kopogott.
Felizitas azt hitte, a szobalny kr bebocstst. Halk hangon ki-
szólt:
 Szabad.
Heinz mlyet llegezve lenyomta a kilincset, s belpett.
Felizitas fjdalomba sppedve vrta, hogy a szobalny megszólt-
sa. De hirtelen megrzkódott. A nevn szóltottk.
 Felizitas.
Remegve, halotthalvnyan fordult htra. Heinz odalpett hozz,
ugyanolyan feldltan s spadtan.
 Felizitas!  kiltotta ismt.
Az asszony fjdalmasan felzokogott, s szgyenben eltakarta az
arct.
De addigra az ura mr ott volt mellette, a karjba kapta, s szoro-
san maghoz lelte.
 Felizitas, egyetlenem, mennyit szenvedtl! Bocsss meg, hogy a
ltszat alapjn eltltelek, hogy elrohantam tQled, s magadra hagyta-
lak ktsgbeessedben.
Ekzben gyengden lefejtette asszonya kezt az arcról, s szeretQ
aggodalommal nzett r.
Felizitas felnzett a frjre, mintha fel sem fogn, hogy az ura itt
van nla, a karjban tartja, s kedves szavakkal beczi.
 n... bocsssak meg... neked? , istenem, mit bocsssak meg
neked? Te nem vtettl ellenem, n vagyok a vtkes  suttogta fj-
dalmasan.
Heinz gyengd csókkal zrta le az ajkt. Aztn felllegezve felel-
te:
 Vtkes? Ht nem te rtad, hogy rtatlan vagy? Most mr min-
dent tudok, szegny, drga kis szvem. Anyd elmondott mindent.
Mennyit szenvedhettl kegyes hazugsgod miatt, drga Felizitasom!
Semmi olyat nem kvettl el, ami miatt szgyenkezned kellene. n
viselkedtem eszelQsen, elvesztettem a józan tlQkpessgemet, ami-
kor azt mondtad, hogy hazudtl nekem. Olyan kimondhatatlanul fjt,
hogy rnyk vetlt tiszta lnyedre, hogy egy pillanatra elvesztettem
az nuralmamat. Bocsss meg!
Felizitas gy nzett r, mint aki kegyelmet kapott, mint aki az le-
tt nyerte vissza. Azutn lehunyta a szemt, tkarolta az ura nyakt,
s halkan, megrzó Qszintesggel gy szólt:
 Tartsl, fogjl szorosan, egyetlenem! Attól flek, csak lmodom,
hogy itt vagy, megbocstasz, s szeretsz mg.
Heinz mlyen megrendlve csókolta felesge szemt, szjt, s
beczte des, gyengd szavakkal. Felizitas htatos boldogsggal
hallgatta, s megborzongva jelentette ki:
 Keserqbb volt a hallnl, hogy el kellett hagynom tged.
Az ura gyengden megcirógatta a hajt.
 Tlsgosan szeretjk egymst ahhoz, hogy fjdalom nlkl el-
vlhatnnk, mg ha vtkesnek talltalak is volna. Ezt reztem, ami-
kor belptem az res hzunkba, ahol tged mr nem talltalak. Azt
kvnom, soha tbb ne kelljen ilyen lerhatatlan knt tlnem.
Felizitas boldogan simult hozz.
 Nem bnom ezeknek a nehz órknak a knjt, mert vgre eltqnt
kettQnk kzl a hazugsg, amely olyan kimondhatatlanul gytrt.
Csak most lett tkletes a boldogsgom.
Mlyen egyms szembe nztek.
 Tbb ne lljon semmi kznk, des Felizitasom!
Ezutn a fiatalasszony rszletesebben, mint az anyja, elmeslte a [ Pobierz całość w formacie PDF ]